Művészetek másképp...

Marlee (Beth) Matlin az első fogyatékos (siket) színésznő, aki elnyerte az amerikai Filmakadémia Oscar-díját színészi alakításáért (1987). Egy kisebb Isten gyermekei című film főszerepéért vehette át az díjat, alakításáért a Golden Globe-díjat is elnyerte. Pályája során más szerepmegformálásokért többször volt jelölve Golden Globera, Primetime Emy díjra, Screen Actors Guild-díjra. Sorozat színészként is nagy sikereket ért el, többek közt játszott a Született feleségekben, Vészhelyzetben, Elnök embereiben, Kés/Alattban, CSI: New York-i helyszínelőkben, Elcserélt lányokban, Nevem Earlben, L wordben, Gleeben és még sok más produkcióban. A nagysikerű amerikai animációs sorozat, a Family Guy mellékszereplőjének, Stellának a szinkronhangja is ő.

Egy kisebb Isten gyermekei-ben Sarah Normant alakítja, egy síket iskolai takarítónőt, akit egy beszédterapeuta rá akar venni, hogy tanuljon meg beszélni, ezzel megkönnyítve a halló emberek dolgát. (1926-ban készült You'd Be Surprised című némafilm óta az első olyan főszerep, amelyet siket színész alakít). Az 59. Oscar gálán kapta Marlee Matlin a díjat. A filmgyártás szempontjából ez egy sikeres év volt, ezen a gálán díjazták a Szakaszt, a Top Gunt, a Hannah és nővéreit, a Bolygó neve: Halált. Egy kisebb Isten gyermekei közel sem volt olyan nagy szuperprodukció, mint a többi versenyfilm, közel 32 millió dolláros bevételt produkált, a Top Gun csak Amerikában közel 180 milliót hozott, a Bolygó neve: halál 131 millió bevételt mondhatott magáénak a világon. A film 5 jelölést kapott: legjobb férfi és női főszereplő, legjobb női mellékszereplő, legjobb film és adaptált forgatókönyv. A jelölést csak Marlee Matlin tudta díjra váltani. Kategóriája jelöltjei már mind befutott sikeres színésznők voltak, igazi színész óriások: Sigourney Weaver (Bolygó neve: Halál), Jane Fonda (Másnap reggel), Sissy Spacek (Bűnös színek), Kathleen Turner (Előre a múltba). Az 59. Oscar gála filmtörténeti esemény lett, Marlee díjazásával.

(Malee Matlin és William Hurt párlént a filmben és a magánéletben)

James Leedset a beszédterapeutát, William Hurt alakítja a filmben. James és Sarah, az iskolai takarító kapcsolatáról szól a film. James beszélni akarja megtanítani Saraht, közben megismeri a lányt és különleges személyisége rabul ejti. (A forgatáson a két színész egymásba szeret és évekig kapcsolatban élnek viharos szakításukig) A két ember külön világának találkozása is egyben a film. A lány a csend, a férfi a hang világában él. A jelnyelv a kapocs, a híd közöttük. James ki akarja szabadítani Saraht a csend fogságából, a beszédtanítással. De közel sem érti, hogy a lánynak ez a védelmet adó világ milyen biztonságot is nyújt, hisz Sarah a korábbi szexuális zaklatásai elől menekült a hallgatásba. A sérült ember személyiségének részévé válik fogyatékossága, hisz mindig jelen van. A folyamatosan feszes színészi játék fent tartja bennünk a dilemmát, hogy fontos e Sarahának a beszédtanulás, közelebb kerülnek ezzel egymáshoz vagy ellenkezőleg szakadékként ékelődik közéjük a beszéd és a szájrólolvasás lehetősége. Sarah csak azt szeretné, hogy teljes lényét szeresse a férfi, változtatások nélkül. A teljes elfogadás egyikőjük világában sem valósulhat meg, sem James sem Sarah részéről. Egy olyan életet kell közösen felépíteniük, amelyben mindketten önnönmaguk lehetnek. A mindennapi élmények közös és egyenrangú megélése vezethet a boldogsághoz, a tánc, a mozi, a póker és az intimitás, különleges rájuk szabott és kialakított módon. Az egyik jelentben a pár a tengerparton kérdezi meg egymást, milyen a hullám hangja, a lány kezeivel megmutatja, érzékeltetve a hullám finomságát, lágyságát, nyugalmat adó robaját. A férfi válasza, hogy szerinte is ilyen a hullám hangja. Más a két ember percepciója a hullámról, de a végső konklúzió ugyanaz a lelkükben. A férfi rájön, hogy túlértékeljük a szavakat, a hangokat és a zenét, a pillanatok megéléséhez nem szükségszerű. Saját döntésből választja, hogy kilép a megszokott világából. Amikor James megpróbálja elmutogatni Bach zenéjét Sarahnak, akkor rájön, hogy igazából lehetetlen, de kevésbé is fontos, mint korábban azt gondolta, hiszen számára is elértéktelenedik a hang. A pár akkor lel igazi harmóniára, mikor felfedezik, hogy a kölcsönös elvárások nélküli elfogadás elengedhetetlen a szeretet igazi megéléséhez.

(Marlee napjainkban)

Egy kisebb Isten gyermekei a fogyatékosság bemutatását felvállalja, a néző egy reális képet kap. Az egyszerű mindennapok nehézségeitől az ép társadalommal való viszony kuszaságától, a fogyatékos gyerekneveléséig minden kérdést kendőzetlenül felvet. Természetszerűen konzerv válaszokat nem nyújt, de a fontos dilemmák mélyére mer nézni az alkotás. Marlee Matlin tökéletes színészi játéka teszi az egész művet igazzá és hitelessé. Nemcsak Marlee Oscar-díja filmtörténeti mérföldkő, hanem a fogyatékossághoz, mint témához való őszinte viszonyulása az alkotóknak is történelmet ír.