Művészetek másképp...

Frida Kahlo minden bizonnyal Mexikó és a világ egyik legkiemelkedőbb művésze. Életét nemcsak az a végzetes buszbaleset határozta meg, hanem gyerekkora is, hisz már 6 éves kora óta nagyon sokat betegeskedett. Egyik betegségének szövődményeként jobb lába sokkal vékonyabb lett, mint a bal, ezért hosszú szoknyával próbálta ezt eltakarni. A balesetben szenvedett gerincsérülése miatt a kórházi hetek után három hónapot kellett ágyba feküdjön hatalmas fájdalmak közepette. Hogy gyorsabban teljen az idő, és enyhítse fájdalmát elkezdett önarcképeket festeni. Elmondása szerint, azért pont önarcképet mert nagyon sokszor volt egyedül, viszont önmagát nagyon jól ismerte.

A balesetén kívül, más tragédiák is érték, melyek szintén nagy befolyással voltak munkásságára. Fájdalmát, csalódottságát olyan érzékletesen festette ki magából, hogy bárki, aki megnézi festményeit át tudja érezni legalább egy pillanatra, hogy miken mehetett keresztül. Szinte már betegesen szerelmes volt férjébe, aki nemegyszer megcsalta. Frida elmondása szerint: "Két súlyos baleset ért életemben. Az első akkor, amikor maga alá gyűrt a villamos. A második Diego volt." Édesanyja megpróbálta lebeszélni, hogy hozzámenjen az idősebb, és már akkor híres mexikói festőművészhez Diego Riverahoz, de Frida hajthatatlan volt. Nagyon szeretett volna gyereket tőle, de sajnos a baleset miatt nem tudta kihordani a terhességeket. A lenti kép jól illusztrálja bánatát. Meztelenül fekszik egy ágyban a semmi közepén, alatta hatalmas vérfolt. A köldökzsinóron keresztül össze van kötve számára szimbolikus dolgokkal. A terhességet szemléltető baba, a férjétől ajándékba kapott kék orchidea, a törött medencecsont, mely szimbolizálja, hogy nem lehet gyermeke.

                       (Henry Ford Kórház, 1932)

Házasságuk alatt mindkettőjüknek több viszonya is volt különböző személyekkel. Többek között Fridának egy magyar származású amerikai fényképész és olimpiai kardvívó is a szerelme volt. Mandl Miklós 1892-ben született Szegeden. Budapesten és Münchenben tanult fényképészetet, majd az első világháború közeledtével Amerikába emigrált. Frida a kedvéért egy kicsit magyarul is megtanult, hogy szerelmeslevelet írhasson neki: "Nick, szeretlek ugy mint egy angyalt. Gyöngy virag vagy drágám. Soha nem foglak téged el felejteni soha, soha. Te vagy a tejes eletem. Remelem hogy soha est te el nem fogod felejteni. Frida (May 31, 1931)." Elmondása alapján élete legnagyobb csalódása akkor érte, amikor 1934-ben megtudta, hogy férje megcsalta kedvenc húgával, Cristinával. Rá egy évre festette a lenti képet, amelyben sokan Frida jellegzetes fekete humorának a megnyilvánulását is látták. Egy újságban olvasott egy férfiról, aki halálra késelte feleségét, mert megtudta, hogy az megcsalta. A kihallgatásán a férfi azzal védekezett, hogy az csak egy pár apró késszúrás volt, semmi több. Frida egyik barátnőjének elmondta, hogy minden porcikájában azonosul a megkéselt nővel, mert "az élet ellene is gyilkosságot követett el". A kész kép keretét apró késszúrásokkal "díszítette" ki.

                      (Csak néhány apró késszúrás, 1935)

Valószínű, hogy Frida Kahlo népszerűsége nemcsak a festményeinek, őszinteségének, szókimondásának köszönhető, hanem hogy testközelben mutatja be életét, fogyatékosságát, szenvedéseit és ugyanakkor kitartását és függetlenségét is. Határozott, bátor, nonkonform személyisége, politikai aktivizmusa követendő mintát jelentett és jelent még ma is a jogaikért és elismertetésükért küzdő fogyatékos személyek, nők, művészek számára. A több mint harmincöt műtét, három vetélés és a megannyi keserűség sem szegte kedvét a festészettől, mely "szárnyakat" adott neki. Elmondása szerint: "Nem vagyok beteg. Csak összetörtem...de addig, amíg festhetek, boldog vagyok, hogy élhetek."

                            (Önarckép majmocskával, 1945)