Művészetek másképp...

Ezt a mondatot már annyiszor hallottuk, hogy akár elcsépeltnek is tűnhet, de egyáltalán nem az. Mint tudjuk minden időszaknak, évtizednek megvolt a szépség ideálja, amit festők, művészek előszeretettel örökítettek meg festményeken, szobrászati alkotásokon, fényképeken a hírnév reményében. A tévében és a divatmagazinok címlapján legtöbbször vékony, "tökéletes" alkatú és arcú fiatal modellek köszönnek vissza, hogy már fiatal kislányként rosszul érezzük magunkat, hogy nem úgy nézünk ki, nem rendelkezünk azokkal a "kelendő" adottságokkal. Sajnos a médiának elég nagy a befolyása, és ebben a tekintetben nem feltétlenül jó irányba. Az iparág szennyesét megszellőztető modellek hatására szerencsére lassan kezdenek előtérbe kerülni azok a lányok is, akik nem csontsoványak, és azok is, akik nem a társadalom által meghatározott "normális" kategóriába tartoznak. És ez így van rendjén, hisz a világon több mint 1 millió ember él valamilyen fogyatékosággal, ami a földön élő emberpopuláció 15%-át jelenti. A sokszínűséget, a különleges karaktereket pedig nagyon is fontos, hogy minél többen megismerjék. Arról nem is beszélve, hogy a fogyatékosággal élő személyeknek ez egyfajta bátorítás, erőt adás, hogy nekik is reflektorfénybe lehet kerülni, ha éppen ezt a szakmát szeretnék választani. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül egy pár fogyatékosággal élő modellt mutatok be, akik világhírre tettek szert.

Talán a legismertebb a kanadai Winnie Harlow jamaikai felmenőkkel, akinél 4 éves korban állapították meg a vitiligo nevű betegséget, amely miatt a bőre veszített a melanintartalmából, és az évek során egyre több növekvő, szabálytalan alakú fehér folt jelent meg a testén. Fehér és színes bőrű osztálytársai egész gyermekkorában csúfolták: tehén, zebra és egyéb típusú becsmérlő jelzőkkel illeték. Elmondása szerint ez annyira megviselte, hogy állandóan iskolákat cserélt, és még az öngyilkosságot is fontolgatta. Modell nem akart lenni soha, egy jó barátja nevezte be egy híres show műsorba.

Caitlin Stickels amerikai származású és Schmid-Fraccaro szindrómával született (más néven macskaszem szindróma). Ez a ritka kromoszóma-rendellenesség olyan eltorzulásokért felelős, mint a szájpadhasadék, illetve a szem egyik részén lévő apró hiány, amely a jellegzetes tekintetért felelős. Elmondása szerint szándékosan és tudatosan próbálta kiépíteni egyedi kifejezésmódját a divaton, fotózáson és művészeten keresztül. A sikert meghozó fényképsorozatot a világhíres fényképész Nick Knight készítette, aki Gustav Klimt munkájából merített ihletet. 

Az ausztrál származású Madeline Stuart álma mindig is az volt, hogy modell legyen. A ma 22 éves lány Down-szindrómával született és úgy érezte, hogy ő majd megmutatja a világnak, hogy a fogyatékosság sem lehet akadály. Sokáig küzdött jelentős súlyfelesleggel, mely a Down-szindróma egyik velejárója, de elmondása alapján elhatározta, hogy megpróbál egészségesen étkezni és sokat táncolni, ami meg is hozta a számára várt eredményt. Édesanyja segítségével előszőr csak fényképeket posztoltak a világhálón, melyek egyre népszerűbbek lettek, így figyeltek fel rá a szakemberek és hívták meg egyre rangosabb divateseményekre. Ismerősei szerint pozitivitása és jókedve nem ismer határokat.

Rebeekah Marine bionikus modellnek nevezi magát, és a világ is így ismeri őt. Egy genetikai rendelleneség miatt jobb alkar nélkül született, de ez nem szegte kedvét, hogy mindig azt csinálja, amit szeret. Elmondása szerint az igazi fordulópont akkor köszöntött be az életébe, amikor bionikus művégtagot kapott. Nagyon boldogan elfogadta azt a felkérést, hogy legyen a Lucky Fin Project (felsővégtag-rendellenességgel élőket támogató szervezet) amerikai nagykövete, iskolákba járjon, hogy minél szélesebb körben megismertesse ezt a fajta rendellenességet. Fontosnak tartja, hogy a fogyatékosággal élő gyerekek kellő önbizalommal nőjenek fel.

Melanie Gaydos Connecticutban született egy igen ritka betegséggel, az úgynevezett hypohidrotic ectodermal dysplasiával. Ez egy olyan genetikai rendellenesség, amely miatt az átlagosnál jóval kevesebb verejtékmiriggyel rendelkezik, szárazságra és ráncosságra hajlamos a bőre, kevés a testszörzete, hiányzik a fogazata, gyengék a körmei és a kis csontok rendellenesen nőttek. Az emberek annyira elfordultak tőle és kikerülték, hogy nagyon sokáig volt depressziós. Az önmarcangoló éveket a család segítségével vészelte túl, és elhatározta, hogy nem kér azokból a mű dolgokból, amelyek esetleg meg tudnák változtatni kinézetét (fog implantátum, paróka stb.). Egyik interjújában ezt nyilatkozta: "Észrevettem, hogy az emberek komfortosabban érzik magukat, ha fogpótlások vannak a számban. De én nem!" A modell karrierje segített neki abban, hogy egyre inkább magabiztos legyen, és jól érezze magát a bőrében.