Az Entartete kunst kifejezés (angolul Degenerate Art) magyarul Elfajzott művészetet jelent. Így hívták azt a müncheni kiállítást, amely 1937. július 19-én nyitotta meg kapuit a nagyérdemű előtt. A 112 alkotótól származó kb. 650 kiállított festményt, szobrot, grafikát a nemzetszocialista párt elfajzott, „kulturbolsevik” alkotásként kategorizált. Az alkotók között volt többek között Max Bechmann, Ernst Ludwig Kirchner, Otto Dix és Oskar Kokoschka is.
Az esemény előzményeként Joseph Goebbels, propagandaminiszter utasítására alapos „tisztogatást” végeztek a németországi múzeumokban. Ekkor kezdték el kiselejtezni a kiállításokról az avantgárd művészeti alkotásokat.
Az így összegyűjtött, a nácik által elfogadhatatlannak ítélt műalkotások a müncheni Régészeti Intézet második emeletén lettek kiállítva, összezsúfoltan és szándékolt rendezetlenségben. A képek többségét keret nélkül, rasszista és fajgyűlölő címszavak kíséretében, madzagokkal lógatták fel a falakra. A mellékelt gyűlöletkeltő szövegek között szerepeltek a következők: „Német parasztok jiddis szemmel.”, „Az őrület válik módszerré.”, „A természet egy beteg elme szemén keresztül.”
„Ha ezek az úgynevezett ’művészek’ valóban így látják a dolgokat, tehát hisznek abban, amit ábrázolnak, akkor csak azt kellene megvizsgálni, hogy szembajuk vajon mechanikus úton vagy öröklés nyomán jött-e létre.” (részlet Hitler kiállítás megnyitó beszédéből)
„Ezek a szörnyűségek, amelyek itt körülöttünk a falakon függenek, csak megdöbbenést és undort keltenek bennünk.” (Adolf Ziegler, a Birodalmi Képzőművészeti Kamara elnöke)
…És hogy mik is ezek a „szörnyűségek”, amitől óvni kell az árja népet?
A nemzetszocialista ideológia teljes mértékben elzárkózott a modern művészetektől, így minden olyan avantgárd alkotást degeneráltnak minősített, ami nem a klasszikus görög, illetve római hagyományokat követte. Elítélték többek között az expresszionizmust, az impresszionizmust, a kubizmust, a szürrealizmust, a modern tárgyiasságot, az absztrakt mindennemű kifejeződését.
Otto Dix: Háborús nyomorékok (1920) - A nácik szerint a mű gunyoros és torz ábrázolás a háborús hősökről
A zsidó származású és a fogyatékos (pl. értelmi sérült, mozgássérült) alkotók művei, illetve az ilyen „alsóbbrendű” embereket ábrázoló képek szintén nem illettek a nácik által propagandált übermensch emberképébe, így azokat is elfajzottnak nyilvánították. Úgy gondolták, hogy az ilyen romlott és torz művészet csupán az alsóbbrendű fajoknak való.
Ernst Barlach Magdeburgi síremlék c. alkotása mentálisan és fizikálisan sérült embereket ábrázol
A kiállítással egyidejűleg Goebbels és emberei tovább folytatták az „elfajzott” művek összegyűjtését, ezáltal a gyűjtemény további tizenhétezer új tárggyal gyarapodott.
A rendezvény 1937. november 30-ig, négy hónap leforgása alatt több, mint kétmillió látogatót fogadott, majd további három év során 11 német és osztrák nagyvárosban is bemutatásra került. Az „elfajzott” művészek közül sokakat (pl. Paul Klee, Ernst Barlach, Max Ernst, George Grosz, Ernst Ludwig Kirchner) eltiltottak a hivatásuktól, üldözték őket, másokat pedig száműzetésre, börtönfogságra vagy koncentrációs táborban való rabságra ítélték. A festmények, grafikák és szobrok egy részét később megsemmisítették, míg a többit külföldön értékesítették.
Felhasznált források:
http://mindeneletertek.hu/modul/elfajzott-muveszet/tanuloi-segedletek/informacios-cedulak-az-elfajzott-muveszet-kiallitasra-vonatkozo-tenyekkel-d-08
https://mult-kor.blogstar.hu/2016/09/23/a-nacik-es-az-quot-elfajzott-quot-muveszet/30441/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.